Niki és Peti és az új lakás

Tegnap érdeklődtem a kivitelezőnél, hogy mikor kezdődnek meg a műszaki egyeztetések. Sajnos úgy tűnik egy kicsit még várnunk kell, mivel az ütemezés még nem készült el.

Ettől függetlenül mi otthon már elkezdtünk ötletelni, tervezgetni mi hol legyen. És rájöttem, hogy mennyire nem lesz egyszerű kitalálni pl a konnektorok helyét... főleg mivel notórikus lakásátrendező vagyok :-). A nappali és a hálószobánk még egyszerű esetnek tűnik, viszont a vendégháló és a dolgozószoba lesz a nagy kihívás, mivel az évek során valószínű, hogy több funkciót is be fognak tölteni, és nagyon nehéz lesz már most kitalálni, hogyan is lenne a legpraktikusabb. De szerencsére nem kell ezzel sem kapkodni, és biztos vagyok benne, hogy a műszaki konzulens is sok hasznos tanácsot fog tudni adni, mivel már nem egy lakáskialakítást látott. 

Érdekes élményben volt részünk a minap... túl vagyunk életünk első divatfotózásán, elkészültek ugyanis azok a fényképek, amiket majd a Harmony projekt marketingkampányában fognak felhasználni... remélhetőleg lett az elkészült felvételek között egy-kettő, ami használhatónak :-).

Vasárnap a szép verőfényes napsütésben egy kellemes délutáni séta keretében ellátogattunk az építkezéshez. Jelenleg is a környéken lakunk, így kifejezetten örülünk annak, hogy saját szemünkkel is lesz alakalmunk nyomon követni hogyan nő majd ki az épülő ház a földből.

Mindenesetre biztató jelnek lehet venni a toronydaru jelenlétét, ami azt engedi sejtetni, hogy most már nem lefelé fognak haladni a munkálatok, hanem felfelé :-).

Készítettem is pár fotót, talán ezen lehet legjobban látni a leendő mélygarázs helyét, melyet azért kellett ennyire mélyre építeni, mert emelőszerkezetes lesz a beállók nagy része. 

Bizony nyakunkon a karácsony... nagyon is érezzük a levegőben, a boltokban, átjár bennünket az ujjainktól a talpunkig. Legalábbis ez az, amit a rádiókból szóló karácsonyi dalokkal belénk akarnak sulykolni.

A mi otthonunkba is beköszöntött a karácsonyi hangulat. Az egész két hete a társas mézeskalács sütögetéssel kezdődött, valamint kikerült egy kb 15 cm átmérőjű koszorú formájú ajtódísz is. Majd tegnap sikerült Petit rávennem, hogy megvegyük első közös igazi fenyőfánkat. Tavaly egy poliuretán fát állítottunk abból a megfontolásból, hogy nagyon drága lenne egy élő fenyő és hát még talpunk sincs! Idei kiválasztottunk egy 1,5 méteres ezüstfenyő, melyre a saját sütésű mézeskalács díszeimet aggattam, melyek a kelleténél keményebbre sikerültek. 

Múlt héten ellátogattunk egy lakberendezési kellékeket árusító boltba a Váci utcában, ami az évnek ebben a szakaszában karácsonyi mesevilággá változik át. Az ott árult díszekből valószínűleg a világ leggyönyörűbb karácsonyfáját lehetne kreálni, viszont némi számolgatás után lemondtam róla, hiszen majdnem annyiba kerülne, mint a leendő lakásunk teljes bebútorozása a konyhagépekkel együtt. 

Másfél év együtt élés után döntöttünk úgy, hogy a régi rendszer szociális bástyájából, a panelből jó lenne továbblépni valami újba, valami közösbe, valami kevésbe szociálisba. 

Persze rögtön jött a nagy dilemma: családi ház vagy lakás? Hosszú latolgatás, pro-kontra lista írás után végül győzött a kényelem és a praktikum. Engedtük, hogy sokáig alvó, fűnyírástól ódzkodó énünk érvényesüljön. 

Pont kapóra jöttünk a beruházónak, mert pechünkre szimpatikus fiatal párnak ítéltek minket, és felkértek, hogy legyünk az épülő ház "arca". 

Célom ezzel a bloggal, hogy megmutassam hogyan is élünk mi, és hogy dokumentáljam mik történnek velünk a költözésig, milyen problémákkal találjuk majd szemben magunkat, hogyan jutunk közös nevezőre az egymástól teljesen eltérő véleményektől.